Végre...

.... mondhatná kedves volt kolléganőm, akinek még év elejére ígértem ezt a zöldes medált. De ő nagyon kedves és türelmes, és amikor sűrűn elnézést kérek, mindig elmondja, hogy "ugyan, ráér". De most már rendben van a kert, így ma délután nekiálltam.
Remélem, tetszeni fog neki.

Meglepetés :-)

Ezúttal nálunk fűztünk a hétvégén. A renitensek karkötővel:-), mi többiek medállal próbálkoztunk.
Úgy láttam, Manka már összeállította a karkötőt, Beáét is remélem, hamarosan megcsodálhatjuk.
A fekete medál Dalmáé, Horimari a másik szépet fűzte, a maradék pedig az enyém :-(

Nem volt pontos a minta, én meg is fordítottam, így nagyon kevés látszik a rivoliból. És így egy kicsit más is, mint a többi. A lilás bronz kása ráadásul nekem kicsit erősnek tűnik a többi gyöngy mellett, így bontásérettnek gondolom :-(, viszont másodszor már zökkenőmentesen megy majd :-)

Nagyon vártam már a közös fűzést, de nem is gondoltam rá, hogy milyen meglepetésben lesz részem.
Nemrég voltam 40 éves, akkor a lányok megleptek egy kedvességgel, így dupla ajándék a torta, amit hoztak. Ráadásul csokis :-)
Nagyon köszönöm még egyszer csajok!!! (És a fiúknak is nagyon ízlett :-) )

Klubnap, újra

Igazán büszke vagyok magamra, már egy héttel a blogtali után elkészültem a házi feladattal :-(

Ránéztem a blogra és láttam, hogy minden második bejegyzés a havi blogtaliról szól. Hát nem vagyok valami termékeny :-( De ma új életet kezdek :-)

Új életem első eleme az időben elkészített, ámde totálisan fényképezhetetlen dobócsillag. A tüske fehér, a swari pedig gyönyörű világoskék, a legszebb gyöngy a mintában, hozzá válogattam az összes többit - sajnos ez nem látszik a képen.